Fekete Unikornis

Pár éve elhagytam valami fontosat. Valami olyat, amiben kiteljesedtem. Valamit, amire kaptam reakciókat, véleményeket, amikről újabb és újabb gondolatok indultak el bennem.  Elhagytam mindezt valami olyanért, amiben hittem, hogy valami újabb jót hoz az életemben. Sajnos ebben lassan több a fájdalom, mint a jó. Így úgy döntöttem, itt az ideje, hogy újra kiteljesedjek abban, ami én vagyok! Szóval, kedves régi és új olvasóim, remélem megtaláltok, és újra szívesen olvassátok soraimat. Örülnék, ha reagálnátok is, hiszen én is abból építkezhetek, és nyilvánvaló, hogy nem csak az lehet helyes, amit én gondolok. Nyilván, csak a kulturált megnyilvánulásokkal tudok mit kezdeni, és sem vitát, sem ócsárolást nem tűrök meg. Kérlek hát Titeket, mindenki úgy szóljon hozzá, hogy az senki számára ne legyen bántó!  Rengeteget gondolkoztam azon, hogy mi kell, mennyire naivnak kell lenni ahhoz, hogy valami reményéért feladjuk önmagunkat. Egyáltalán helyes ez? Miért hiszünk annyira mások szeretetében? Nyil