Mert somerben lenni jó, és someresnek lenni egy érzés
Most kicsit visszamennék a múltba. Mert talán azzal tudom elmondani a legjobban, hogy számomra mit is jelent ez az egész. A Hasomer Hacair a II. világháborúban egy partizán szervezet volt, akik zsidókat mentettek. Köztük az én nagymamámat is. Majd elteltek hosszú évek, míg a szervezet nem működött. Aztán kb. 8 éves koromban a nagymamám kézen fogva vitt el egy tábor induló helyszínére. Akkor még el nem tudtam képzelni, hogy hova is megyek. Már a buszon megismertem az egyik embert, aki a mai napig az egyik legjobb barátom. Majd este a nyitóbulin a másikat is. Majd az életem velős részévé vált a szervezet, a közösség. Először chanichként, majd madrichként üzemeltem. Éveken át minden pénteken találkoztunk a kenben, és jártuk az országot a táborokkal. És persze pluszként korizások, kirándulások. Örök életre szóló barátságok. Találkoztunk több külföldről érkezett delegációval, de talán még akkor sem értettem igazán, hogy a somer nemzetközi szinten mit jelent. De aztán eljött 2003 és a 90