Szörnyek?

 

 Mikor megfoganunk, még úgy érkezünk erre a világra, hogy hiszünk minden jóban. Be tudjuk fogadni, és nem gátolja semmi, hogy kimutassuk azt, ami bennünk van. Majd elkezdünk fejlődni a méhben, és jó esetben úgy születünk meg, hogy ez nem változik. Rosszabb esetben már ekkorra olyan traumák érnek minket, hogy megjelennek betegségek (pl. az asthma), kényszerességek (pl. állandóan bizonyítanunk kell, hogy szükség van ránk). 

És ha már itt vagyunk a világon, elkezdenek érni minket a nagyobb hatások. Nem szeretnék különbséget tenni a gyerekkori hatások és a felnőtt korban ért hatások között, mert mindnek lehet kisebb és nagyobb jelentősége is. Maximum a hatások azok, amik idővel egyre jobban láthatóvá válnak.

Mi történik velünk ilyenkor? Miért nem tud a régi, biztos állapot visszaállni? Miért nem tudunk "resetelni"? Miért hagynak rajtunk ezek a traumák annyira súlyos nyomokat, hogy talán végleg megváltoztassanak minket? Miért nem tudjuk csak úgy "elengedni" ezeket?

És ha már mi sérültünk, a traumánk által miért bántunk másokat? Vagy nem bántjuk őket, csak mivel ők is annyit sérültek, így bántásnak élik meg azt, amik mi vagyunk? (És nyilván ez fordítva.)

Az emberek célja az, hogy szörnyeket teremtsenek? Erre születtünk? A mi evolúciónk az, hogy szörnyekké váljunk?

Bár jelenleg én is egy ilyen szörny vagyok... de szeretném hinni, hogy le lehet venni ezt... Hogy a lelkünkből kitépett darabok egyszer újra épek lesznek, és begyógyulnak... Kérdés, hogy meddig tart, és addig mennyit bántok... én nem akarok szörny lenni szörnyeket teremteni...