Mert most már csak erre fogok koncentrálni!

 


Sokáig koncentráltam egy olyan emberre, aki mindig csak azt kereste, hogy hogyan alázzon meg, hogyan hazudjon a szemembe. Hiba volt! De valamiért ebből kellett tanulnom. Azt biztosan megtanultam, hogy mik azok a jelek, amiket ha újra látni fogok, már nem engedek ekkora teret. Sőt! Semmilyen teret. Ha nem én kellek, hát nem én kellek. Illetve csak azért ne keljek, hogy tönkre lehessen tenni. 

De már számolom a napokat vissza, amikor ez az időszak végre lezárul. Mert már látom a végét!

Hihetetlenül hálás vagyok mindenkinek, akik ebben a helyzetben most mellettem vannak!!!! Annak is, aki már régen, és annak is, aki most csatlakozott hozzám. Mindenkinek, aki családként, és barátként egyaránt fogja a kezem. Rengeteget segítetek, hogy ne roppanjak össze!!! Köszönöm, hogy vagytok!

És külön köszönöm egy olyan barátnak, aki pár napja el merte nekem mondani, hogy ő is ugyanolyan bántalmazásból állt fel, mint amilyenből most én fogok. És mindig elmondja, hogy mennyire jó, amit teszek és csak magamra figyeljek. És hihetetlenül jól esett tőle ez a mondat is: "Biztosan tudom, hogy van odakint valaki, akivel boldog leszel."  Ehhez a mondathoz választottam a bejegyzéshez tartozó képet is. Mert most már csak egy olyan társat engedek közel, akivel pont ilyen jó lehet. Mert ez valóban jó!

Kívánom, hogy nektek is csak ilyen jó legyen!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mostantól...

Kép
  Ez a szám nagyon jól leírja, ami bennem van. Mindössze annyi, hogy az utolsó pár másodperc már nem létezik. Túl sokszor néztem el, és bocsájtottam meg. Többet nem! Ma már azon is csak mosolygok, amikor eldobja a telefonját, mert váratlanul benyitok, és épp tilosban jár... https://www.youtube.com/watch?v=5jmJlN2A1Hw
További információk

Mert somerben lenni jó, és someresnek lenni egy érzés

Kép
Most kicsit visszamennék a múltba. Mert talán azzal tudom elmondani a legjobban, hogy számomra mit is jelent ez az egész. A Hasomer Hacair a II. világháborúban egy partizán szervezet volt, akik zsidókat mentettek. Köztük az én nagymamámat is.  Majd elteltek hosszú évek, míg a szervezet nem működött.  Aztán kb. 8 éves koromban a nagymamám kézen fogva vitt el egy tábor induló helyszínére. Akkor még el nem tudtam képzelni, hogy hova is megyek. Már a buszon megismertem az egyik embert, aki a mai napig az egyik legjobb barátom. Majd este a nyitóbulin a másikat is.  Majd az életem velős részévé vált a szervezet, a közösség. Először chanichként, majd madrichként üzemeltem. Éveken át minden pénteken találkoztunk a kenben, és jártuk az országot a táborokkal. És persze pluszként korizások, kirándulások. Örök életre szóló barátságok.  Találkoztunk több külföldről érkezett delegációval, de talán még akkor sem értettem igazán, hogy a somer nemzetközi szinten mit jelent. De aztán eljött 2003 és a 90
További információk

Mikor együtt dobbannak a szívek, mert hórázni egy életérzés :)

Kép
 Már jó ideje, hogy a tánc visszatért az életembe. Számomra ez mindig egy felszabadító érzés volt. De az elmúlt két nap különösen nagy hatással volt rám, így ezt most meg kell, hogy osszam veletek! A gyerekeknek mindig elmondom, hogy a hóra azért különleges, mert bárhova megyünk a világban, mindenhol ugyanazt fogják táncolni. A koreográfusok járják a világot, és tanítják a táncaikat. Így ennek hihetetlenül nagy közösségi ereje van. Tegnap ünnep volt az iskolánkban, ahol több osztálynak is táncot tanítottunk szeretett kolléganőmmel és barátnőmmel. A műsor úgy működött, hogy először az adott osztály eltáncolta a táncát, majd mindenki más is beállt az iskolából. Azért azt hagy mondjam el, hogy ez egy akkora iskolában, mint a miénk, nem kis tömeget jelent. Együtt táncoltak a pici elsősök az érettségizőkkel és a tanárokkal, és az össze többi évfolyammal. Egy szívvel, nevetve megtáncoltattuk az egész iskolát. Erre jött a mai nap. Szokásos pénteki Somer, csak most épp a Bálint Házban. Eleinte
További információk