Mikor együtt dobbannak a szívek, mert hórázni egy életérzés :)

 Már jó ideje, hogy a tánc visszatért az életembe. Számomra ez mindig egy felszabadító érzés volt. De az elmúlt két nap különösen nagy hatással volt rám, így ezt most meg kell, hogy osszam veletek!

A gyerekeknek mindig elmondom, hogy a hóra azért különleges, mert bárhova megyünk a világban, mindenhol ugyanazt fogják táncolni. A koreográfusok járják a világot, és tanítják a táncaikat. Így ennek hihetetlenül nagy közösségi ereje van.

Tegnap ünnep volt az iskolánkban, ahol több osztálynak is táncot tanítottunk szeretett kolléganőmmel és barátnőmmel. A műsor úgy működött, hogy először az adott osztály eltáncolta a táncát, majd mindenki más is beállt az iskolából. Azért azt hagy mondjam el, hogy ez egy akkora iskolában, mint a miénk, nem kis tömeget jelent. Együtt táncoltak a pici elsősök az érettségizőkkel és a tanárokkal, és az össze többi évfolyammal. Egy szívvel, nevetve megtáncoltattuk az egész iskolát.

Erre jött a mai nap. Szokásos pénteki Somer, csak most épp a Bálint Házban. Eleinte úgy volt, hogy a program hossza miatt most kivételesen elmarad a tánc. De ugye ez nem egy olyan dolog, ami csak úgy elmaradhat :) Így is voltunk azért szép létszámmal a szülőkkel és a gyerekekkel. Ám alig, hogy elkezdtem megtáncoltatni a csapatot, befutott egy nemzetközi bizottság, akiknek egy vacsorán kellett volna megjelenniük. De ők meghallották az ismerős dallamokat. Percek alatt azon kaptuk magunkat, hogy a tömeg már ott táncol velünk :) 

Szerintem a hóra szakköröseim ekkor értették meg igazán, hogy mit is jelent az, amiről mindig beszélni szoktam. Hogy a hórának mennyire nagy közösségi ereje van. Együtt lép minden láb, együtt tapsol minden kéz, és együtt dobban minden szív. 

Hihetetlen érzés, hogy ennek a csodának részese lehetek, és időnként én is megdobbanthatok egyszerre pár szívet :)